Ghost Of The Rose - 2003

Egy zenekar számára minden lemez egy kihívás; az első debütálö lemez után általában egy csendesebb, hétkóznapibb lemez születik, mely nem lesz akkora siker, a harmadik lemez pedig választövíz; vagy sikerül valami újjal és maradandöval kirukkolni, vagy maradni ugyanabban.

A Blackmore's Night harmadik lemeze, a Fires At Midnight teljesen új hangvételt mutatott meg; erősebb markánsabb dalokat, tisztább keverést hallhatunk ott, de elveszett a báj, a hangulat, mely az első lemezt jellemezte, elveszett. A Ghost Of The Rose úgy tűnik, megtalálta azt a metódust, mely egyesíti a zenekar profizmusát az első lemezen fellelhető reneszánsz életérzéssel, így egy remek alkotást hallhatunk. Az album sokszínű; reneszánsz dalokat, tragikus balladákat, táncokat, rockdalokat ismerhetünk meg, amelyeket nagyon szoros kohézió köt össze; a zenwekar nagyon sokat dolgozhatott a lemezen, mert csodaszépen szöl, nagyon jó alkotásokat hallhatunk, melyekre a találó kifejezés a profizmus. A Way To Mandalay visszatér a Rainbow-s gitártémákhoz, a dalt szintetizáthang-szerű torzított gitárvezeti be, majd a jól ismert sodró, folkalapú rockzene hangulatára és ritmusára ismerünk rá,de egy csipetnyi elektronika is megjelenik a háttérvokál torzított hangjaiban, ezt az albumról megjelent kismelzen is hallhatjuk, illetve látható a hozzákészült videó is. A 3 Black Croves igazi reneszánsz tánc, míg a Diamonds And Rust egy Joan Baez feldolgozás Blackmore-ék szájíze szerint. A Cartouche talán a lemez egyik legjiobb dala; keleties hatásokat és reneszáns ritmus- illetve hangulatvilágot hallhatunk, Candice hangja erősebb, mint az előző lemezeken, kiváló dallamfutások, szép hangzású autentikus reneszánsz fúvósokat hallhatunk itt. A Queen For The Day 3/4-es ringatózása után hallhatjuk a dal másik, táncosabb részét, madj az Ivory Tower-melylet Candice írt-és a Nur Eine Minute rövid instrumentális hallható a folytatásban. A lemez címadó dala ugyancsak kiemelkedő alkotás, egy tragikus szerelmi balladát mesél el, Ritchie gitárjátéka és a fúvósok nagyon szépen kiegészíti a vonós kíséretet, a dallamív szépoen fut át a grandiózus vonósokba majd a gitárba. Csodálatos. A Loreley egy vidám, német népzenei hatásokat mutató tánc, majd a Mr Pealgram's Morris And Sword hallható, melyet Ritchie egykori gitártanárának emlékére írt, az instrumentális alkotásban tekerőlantot is hallhatunk. A Where Are We Going From Here ballada emléket állít a zarándoklatoknak, melyek során embertömegek indultak el, hogy hitük emlékeit újra felfedezzék; a dal másik aspektusa az, hogy remekül bemutatja a vándorzenészek, a trubadúrok életét, ahogy egyik helyről a másikra mennek, hogy dalaikat előadják. A lemez még egy feldolgozást rejt; ez a Rainbow Blues, mely egy régi Jethro Tull dal feldolgozása Blackmore szájíze szerint; az eredeti daltól eltérően itt inkább blues és rock elemek hallhatóak. Az All For One egy régi német népdal átdolgozása, melyben Candice töröksípja és Ritchie tipikus Rainbow-os gitárjátéka remekül illeszkedik egymáshoz.Az album záródarabja a Dandelion Wine ballada, mely folkos hatásaival Vogelweide ó, jaj, hogy eltűnt minden című verse hatásait és gondolatait idézi fel újra; az akusztikus gitárfutamok mellett egész reneszánsz hangszerkavalkádot hallhatunk, mely diszkréten megbújik a háttérben lágy kíséretetadva.

Összefoglalva a zenekar legjobban producerelt, legszebb és legösszetartóbb lemeze, mely egy új kezdet volt Candice-ék számára, ahol profi minőségben és hangszerelésben remekül megírt dalok hallhatók, s méltó emléket állít a reneszánsz korszaknak.

Shadow Of The Moon - 1997

A néhai Deep Purple-ös Ritchie Blackmore a 90-es évek végére eljutott arra az álláspontra, hogy a rock'n'roll helyett olyan stílusban próbálja ki magát, melyet eddig csak hallgatott és csodált, ez a reneszánsz hatású folk-rock.Élettársával, Candice-cel készítette ezt a lemezt az 1997-es év folyamán Rainbow-turné időszaka alatt.

A legendák szerint koncepció nélkül írta ezeket a dalokat, majd Candice-szel egy baráti összejövetelen mutatták be őket, az ottani érdeklődés pedig egy lemezt eredményezett.

Aki Mr Blackmore rock-riffjeire számít, az itt nem találja meg, ugyanis a zenei anyag nagy része visszanyúl a reneszánsz zene gyökereihez, Susato-hoz valamint Csajkovszkij is megjelenik.

A lemez a folkos, new age-es Shadow of the Moon-nal kezdődik, mely egy lány szomorúságát beszéli el, aki a hold alatt táncába fojtja bánatát, arab hatású intro után akusztikus riffek kísérik a dalt, majd a végén kis elekrtomos gitár is hallható a csörgők és ütősök mellett.

A The Clock Ticks On pedig 100%-ban reneszánsz, rézfúvós bevezetés után akusztikus hangszerek kísérik e remek alkotást, mely Tielmann Susato eredetijét dolgozza át.

A Be Mine Tonight követi ezt a vonalat, a 3/4-es lüktetése, akusztikus harmóniái színesíti e kedves, rövid dalt.

A Play Minstrel, Playben Ian Anderson fuvolaszólóját hallhatjuk igazi Jetro Tull-os stílusban; a dal eredetije egy reneszánsz melódia Attaingnant tollából, az album egyik fénypontja.

Az Ocean Gypsy egy feldolgozás a néhai Renaissance-tól, a lágy dalban a sok helyről ismert bolyongó ember alakja tűnik fel, majd Blackmore instrumentálisát hallhatjuk Minstrel Hall címén; aki nemcsak az elektromos gitár mestere, hanem minden pengetősé.

A Magical World Rómeó és Júlia történetére épül; a tipikus reneszánsz táncdalok hagyományát követi, amelyek 3/4-ben íródtak. Akusztikus gitárokat, csörgőket és reneszánsz dobot hallhatunk itt, hasonlóan a Renaissance Faire című ópuszhoz, mely remekül megfogalmazza a lemez üzenetét:elvágyódást a XV. századba. Ez utóbbi volt a lemez legelőször elkészült dala.

A Writing On The Wall egy kíséret arra, hogy a komolyzene és a könnyűzene találkozásából valami érdekes jöjjön létre; Csajkovjszi Hattyúk tavának dallamát hallhatjuk,billentyűk, elektromos gitárok és dobgép előadásában; a dal érdekesen hangzik a többi között; techno ritmusok, rockos gitárszólók és szintetizátorok által kísérve; sajna a dal szépsége itt még nem igazán jelenik meg, arra a koncertfelvételeken bukkanhatunk.

A Memmingen és a Mond Tanz instrumentális világa erősíti Blackmore tehetségét, az utóbbi dal a címadó alkotásnak átritmizált, áthangszerelt változata.

A No Second Chance pedig talán a lemez legjopbbja, itt újra hallható Blackmore legendás érzéke, hogy szólózzon, a háttérben akusztikus gitárok és szintetizált ütősök hallhatóak, a szövege pedig burkoltan a Rainbow és a Deep Purple korszak végére utal.

A Spirit Of The Sea tipikus ballada, akusztikus gitár és vonósok hallhatóak, a Candice által írt dalszöveg remekül illeszkedik a lágy hangszereléshez.

A Greensleeves egy reneszánsz dallam feldolgozása, melynek szövege állítólag VIII. Henriktől származik; érdekesség, a dal eredeti 3/4-es hangzását itt 4/4-ben hallhatjuk újra Ritchie akusztikus futamai áltak kísérve.

A Wish You Were Here pedig egy Rednex feldogozás, csodálatos gitárszólókra építve, mely megszégyeníti az eredeti dalt.

Összességében kellemes, szép lemez, melynek báját Candice magával ragadó hangja, költői, misztuikus hatásokat mutató szövegei adják Blackmore profizmusa mellett; a hangszerelés egyszerű; a gitárok,a billentyűsök,ritmusprogramok mellett - melyek nem zavaróak, szinte már eredetinek hatnak-háromtagú reneszánsz hangszerestrió szinesíti.

A zenekar egyetlen olyan lemeze, melyben az őszinte kötődés ehhez a korszakban egyértelműen érzékelhető; az örömzenélés élménye meghatározó itt, ez azonban a következő lemezeken megjelenő profizmus és rutin miatt csak részben vehető észre